Pozitiv?

Minden utan megis hogyan lehet valami kellemeset talalni a mindennapokban? Amikor mar felkeleskor nyomorultul erzed magad, sirsz es azon tunodsz masnak miert van olyan vak szerencseje. Amikor egesz nap barmerre nezel minden arra emlekeztet hiaba minden probalkozasod, hiaba minden kedvesseg, hiaba minden szepitkezes... akkor sem lesz semmi eredmenye. Ugyanaz marad a helyzet, mar csak a tobbire kell odafigyelni. Talan sikeres lehetsz masban, de ez orokke nyomot fog hagyni benned. Elbuktal egy hihetetlenul egyszeru jatekban es csak magadat hibaztathatod. Megvolt a lehetoseged mindig is, de feltel attol, hogy mit fognak gondolni rolad. Hat nem szeretnem ha megtudna milyen rossz ember vagyok, mondogattam magamnak. Meg akkor is, amikor egy igen vonzo lany mellett fekudtem, simogattam az arcat es o meg csak arra volt kivancsi, amit mondani akarok. Meg a lany, aki szerette a Queent es szivesen beszelgetett es tancolt velem. Hirtelen ennyi... akkor meg csak 20 voltam es annyi lehetoseg volt bennem. Mi tortent velem azota? Miert alltam le, miert tortem meg? Miert kellett ennyire hulyen viselkednem? Ha lett volna akkor valaki aki azt hajtogatja, amit most mindenki, akkor talan jobb lett volna. Tulsagosan megvedtem a tobbieket magamtol. Lehet mar akkor kiderult volna, hogy egy jo ember vagyok, kituno tars es olyasvalaki akivel jo egyutt lenni mindig. Mostanra lehet eljutottam oda, hogy tenyleg rossz ember lett belolem es alaastam magam jovojet. Nincs kiut, ezen mar nem lehet valtoztatni. Masra kell koncentralni. Ha valamit szamit is, sajnalom. Sajnalom, hogy annyira feltem mindentol es mindenkitol. Nem tudtam meg, hogy meg sikerulhet attol fuggetlenul, hogy mi volt a multam es milyen vagyok. Nem a tobbieket vedtem meg magamtol, hanem megfosztottam oket attol, hogy egy ilyen kellemes szemelyt ismerjenek meg. Csak azt tudom nekik mondani, hogy sajnalom.